Eddig is tudtam, hogy nagyon elit társaság a SIMCo liga, Kancsár Feri, Tim Gabi, Ferencz Márk, Attramini Mirko, Marcz Feri a Gokart OB-n jeleskedik (Kancsár Feri Zóna Bajnok és Magyar Bajnok is lett idén), de ennél több autóversenyz?nk is van, akikr?l talán nem is képzelitek, hogy a valóságban is az aszfaltot gy?rik.
Egy hónapja nemcsak a SIMCo versenyz?k, hanem a fejleszt?k tagja is lett Maros Gergely, azaz Clayman, aki jelenleg a Suzuki Kupa modunkon dolgozik. Napokban jött a hír, hogy Silverstone-i pályán fog egy Formula autót terelgetni. Megkértem, készítsen beszámolót a kalandról, és ezt meg is tette, nem is akármilyen szinten. Érdemes tovább olvasni, mert a cikk nemcsak képeket, hanem egy onboard videot is tartalmaz!..És hogy ? lett a leggyorsabb versenyz?, csak hab a tortán..
2009.11.07. Silverstone, Single Seater Experience, Stowe circuit Maros Gergely – Clayman írása
Hosszas várakozás és egy sikertelen kísérlet után, november 7-én jött el az ideje a 2008-as karácsonynak, amivel egy nagy álmom vált valóra. Mindezt bátyámnak köszönhetem és köszönöm ezúton is, hiszen ? lepett meg ezzel az ajándékkal.
November 6. – Péntek
Nagyon kellemetlen id?járás fogadott kint. Nem sokban különbözött az itthoni csúnya es?s id?t?l, de a londoni id?járástól körülbelül ennyi az elvárható ilyen id? tájt. Mivel az esemény rossz id? esetén nem kerül megrendezésre, így az id?járás el?rejelzést két hete folyamatosan figyeltük és reménykedtünk, hogy a kijelölt napon részünk lesz egy kis szép id?ben. Minden média azt ígérte, hogy aznap mérsékelten felh?s id? lesz Silverstone környékén. Es?t nem valószín?sítettek hetedikére és a napi középh?mérsékletet is kicsivel tíz fok fölé jósolták a hozzáért?k. Tettük tehát amit tehettünk: vártunk és er?sen koncentráltunk a másnapi jó id?re.
November 7. – Szombat
Reggel, ébredésnél már virult a fejem, mert egy szem felh?t sem lehetett látni a hotel ablakából és a tet?kön lév? víz- és tócsafoltok is igen nagy tempóban párologtak. A reggelit egy kis városnézés követte.Northampton nagyon kedves város. Nincs túl nagy tömeg – még szombat délel?tt sem –, de nem is falusias jelleg?. Végigjártuk a f?bb utcákat, nézel?dtünk a piactéren, miközben kerestük a buszvégállomást, ahonnan majd a pályára megyünk. A piactéren két gyönyör?ségbe botlottunk; felügyel?jük nagyon kedves és engedékeny volt, így bemehettem a két, ott állomásozó Ferrari közé. Ezt meg is örökítettük néhány fotón. A szimulátoros vezetéshez egy F430-as kormányreplikát használok. Számomra különlegesség volt a különlegességek között, hogy most él?ben is meggy?z?dhettem róla, hogy a kormányom teljes mértékben olyan, mint az eredeti. Csak egy picikét kisebb… és nincs körülötte egy Ferrari.
A rövid városnézés végeztével buszra ültünk és irány Silverstone. 50 perces út és egy kis útbaigazítás után már a pálya felé kutyagoltunk. Mondanom sem kell, hogy mi voltunk egyedül gyalogszerrel. Ez is egy külön élmény volt. Egy kellemes, öt-hét perces séta után értük el a pálya f?bejáratát. Mindenhol nagyon kedvesek és segít?készek voltak az emberek, ennek köszönhet?en a bejárattól nem kellett tovább gyalogolnunk. Kellemesen elbeszélgettünk a kapu?rökkel, míg vártuk az általuk felajánlott fuvarunkat befelé.
A Hungaroring után ez a második hivatalos F1-es versenypálya, amihez él?ben is szerencsém volt. Az experience center a pálya hátsó felében van. Itt helyezkedik el az F1-ben is hivatalos tesztpálya, a Stowe Circuit, amin – ha éppen nem F1 teszt vagy hivatalos verseny folyik –, a „Formula Silverstone”-ok körözgetnek és nyújtanak egy életre szóló élményt a vállalkozó kedv?eknek. A pálya hátsó, 3. leválasztható részében Ferrarik és Lotusok róják a köröket. Már csak nézni és hallani is nagy élmény volt a gumik hosszú másodpercekig tartó, elkeseredett sírását egy-egy kanyarban.
Megérkeztünk tehát az adminisztrációs központba, ahol a már el?re egyeztetett id?ponttal rendelkez?ket fogadták és regisztrálták egy központi pultnál. A kockázat csökkentése és a pénztárca védelme érdekében természetesen éltünk a lehet?séggel és megkötöttük a felajánlott biztosítást, amivel az önrészünket törés esetén nullára csökkentettük. Megnyugtató. Nem jó felesleges kockázatot vállalni. A regisztrálásnál a jogosítványra és néhány egyéb adatra volt szükség. Név, elérhet?ség, e-mail cím és egy rossz esetben értesítend? személy adatai. Ezután rövid várakozás következett az igen igényesen kivitelezett központi helyiségben, ahol több mindenre nyílik lehet?ség, amiknek mindössze a pénztárca szab határt. Az épületben kapott helyet – a regisztrációs pulton kívül – egy hivatalos Silverstone shop, egy büfé/étkez?, az eligazító szobák és elégséges elszeparált babzsákos vagy egybenyíló hordós-székes avagy kanapés pihen?hely is azoknak, akik esetleg nem éreznek éget? késztetést arra, hogy az épületen kívül szemléljék a különböz? pályákon folyamatosan zajló eseményeket.
A hivatalos programunk 13.25-kor kezd?dött egy elméleti oktatással, ami körülbelül 30-40 perces volt. Itt elmagyarázták az autó m?ködését és a versenyzés fizikáját: mikor, hogyan, mit?l csúszik meg az autó. Nagy vonalakban magával a járm?vel is megismerkedtünk, aminek a hivatalos típusneve „Formula Silverstone”. 1600 cm3-es, 140 lóer?s Ford motor hajtja a gépet.Szemléletes, videó anyagokkal egybekötött el?adás/oktatás volt ez, ahol a kanyarodás alapjait is megismerhette az, aki még nem ismerte volna. Felvértezve az elengedhetetlenül szükséges információkkal, átsétáltunk a pályára, ahol mindenki választott magának bukósisakot. Ennek szakszer? felvételében segítségünkre voltak a rendez?k. Aztán ki az autókhoz.
Mindenkit egy instruktor igazított el a gépben. Mindent elmagyarázott, segített beülni az autóba és beállítani azt, hogy vezethet? legyen. A kuplung hihetetlen kemény, szintúgy a fék. Minden nagyon rövid úton közlekedik. Maga a váltó nem volt szokatlan és kezelhetetlen. A váltási távok voltak nagyon furák, mert pár centi volt egy váltás, nem „fél méter”, ahogyan egy személyautóban. Négysebességes versenyváltó kapott helyet a gépben, az adatokat pedig egy fordulatszámmér? és két digitális kijelz? mutatta. Olaj és motorh?mérsékleteket lehetett leolvasni a m?szerfal ezen részér?l. Az autó minden elektronikát mell?z. Sem blokkolás-, sem pedig kipörgés-gátló nincs, semmilyen szervó nem áll rendelkezésre kormányzáskor. Nagyon egyszer?. Pont olyan, amilyennek egy versenyautónak lennie kell. Volt gyújtáskapcsoló és egy indítógomb, volt egy t?z esetén használandó kar és még egy kapcsoló, amivel az es?ben használatos hátsó lámpát lehetett bekapcsolni. Az autóban ülve, az els? két kereket látod, meg a két visszapillantó tükröt, a kormányt és a m?szerfalat, de ehhez már le kell pillantanod. Még egy pár perces várakozás, míg mind a 12 autó készen lesz és jön is a jelzés, hogy indítsuk be a motorokat.
Leírhatatlan érzés, amikor el?ször életre kel alattad az autó. Nem csak hallod a motor dübörgését, de érzed is tested minden egyes pontján. Érzed, hogy ez nem lesz mindennapos élmény, itt valami különleges dologgal van lehet?séged próbálkozni.
Az els? etap a tanulásról és a beleszokásról szólt. Három felvezet? autó mögött sorakoztunk fel, mindegyik mögött négy versenygép.
Pörgeted a motort, nehogy lefulladj és lassan kigördülsz a boxutcából. Felváltasz kettesbe és túl vagy az els? kanyaron. Mindenre figyelsz, szokatlan. Minden rövid úton mozog, precízen és tökéletesen nyers minden. Az els? körben csak figyeled, hogyan reagál az autód a mozdulataidra. Aztán egyre nagyobb a tempó, de még mindig figyeled a versenygép reakcióját a mozdulataidra és egyre inkább érzed, hogy ez a sebesség még semmi ahhoz képest, amire hivatott a szerkezet. Els? alkalommal, amikor van egy kis helyed az el?tted men? autóig, úgy döntesz, hogy lepadlózod, hadd szaladjon egy kicsit a masina. Kimondhatatlan az érzés: a hang, az er?hatások, a pálya egyenetlenségei. Ismerkedés, mint az els? randin (de ott nem illik egyb?l így meghajtani a partnered).
Pár kör után a boxutcába megyünk, ahol az instruktorok mindenkit megkérdeznek, hogy minden rendben van-e, vagy esetleg szeretnél változtatni a székálláson, a biztonsági öv feszességén stb. Jó helyen érzed-e magad, vagy szeretnél a sor elején, esetleg a végén lenni. Minden rendben volt, ismét ki a pályára, de már egyre nagyobb tempóban körözve, szintén a biztonsági autónk mögött. 4-5 kör elteltével ismét vissza a boxba. Itt bevártuk az egész mez?nyt, aztán hajrá, mehettünk ki mindenféle pesztrálás nélkül. A szabályok végtelenül egyszer?ek. Biztonsági okokból el?zni csak a két egyenesben szabad, aki pedig kék zászlót lát, az elengedi a mögötte gyorsabban haladót. Ezt nagy százalékban be is tartotta a társaság. Nagyon jó csoportban voltunk. Azért mindenkiben ott volt a kisördög. Lehetett versenyezni az egyenesekben.
Alig tudtam tiszta kört teljesíteni, próbálgatni az autó határait, tudását. Minden körrel kicsit gyorsabban menni, kés?bb fékezni, egészen a határon kanyarodni. Nagyon nagy élmény érezni, ahogyan féktávon picit beszitál az autó, nagy kanyarsebességnél sodródik kifelé. Érezni, ahogyan a féker? a hátsó kerekekr?l az els?kre terhel?dik. A kanyar kezdetén egy picike blokkolás a bal els? keréken, épp csak egy pár tizedmásodpercre látni megállni a kereket és érezni egy kanyarban, mikor egy pillanatra elmegy a tapadás, mert a határon vagy és érzed a csúszást, semmi er? nem kell a kormányzáshoz, csúszik az autó és a következ? pillanatban ismét megtörténik. Az egyenesek végén, negyedik fokozatban, el?zés után csak tippelni tudod mennyi lehetett a végsebességed, mert már a féktávot és a fékezési pontot keresed és a kanyarra összpontosítasz.
Nagyon jó érzés, amikor csak te vagy és a vas alattad, az er? és a szabadság.
32 kör megtétele után jött a kockás zászló és a levezet? kör, boxutcával a végén. Azt hiszem mindenki mosolyogva hagyta el a pályát és tért vissza a 2-es eligazítóba, ahol az oktatásunk is folyt a vezetés el?tt. Következett a teljesítmények értékelése. Az instruktorunk mindenkinek gratulált. (Azért különösen is, mert senki nem pörgött meg vagy törte össze a gépét, ezek ugyanis automatikus kizárással járnak. Szerencsére nálunk nem volt ilyen. Az oktató elmondása szerint, az el?z? napi sorozatban négy baleset is történt.) Külön öröm volt, hogy a pilóták között id?sebb (kb. 50-es) résztvev? is akadt és volt egy lány is a csapatban. Az értékelés részeként írásban is megkaptuk az eredményeket. Kis nyelvi nehézség után sikerült az instruktornak kimondania a „Gergely”-t – ami pedig tuti ?si brit név 🙂 –, a futamunkban a leggyorsabb kört teljesít? indulót megnevezve. Aztán taps. Nagyon megtisztel? volt. Jó érzés volt ott ülni és ezt mind átélni a vezetés után. Nem gondoltam volna, hogy én leszek a leggyorsabb, mert volt a résztvev?k között olyan is, aki már vezetett itt és ilyen gépet. A bátyám a 3. legjobb id?vel zárta a futamot, ami külön öröm, mert nem vezet sokat, sem szimulátoron, sem él?ben.
Miután mindenki megkapta a személyre szóló, teljesítmény-értékel? lapját, utolsó tanácsként azt kérte az instruktor, hogy még legalább 10 percig nézel?djünk és pihenjünk, miel?tt autóba ülünk. Okos. Körbenézel?dtünk, vásároltunk, emlékeket gy?jtöttünk, aztán – ismét külön köszönet érte a rendez?knek –, visszaszállítottak minket a f?bejárathoz, ahonnan kényelmesen elsétáltunk a buszmegállóba. Természetesen épp lekéstük a buszt. A következ? egy óra múlva érkezett, de azid? alatt volt mit átbeszélni.
November 8. – Vasárnap
Ismét es?, buszozás és repülés a rossz id?ben hazafelé, de ez már nem számít.
Egy életre szóló élmény volt. Nem voltam benne biztos, hogy menni fog. A szimulátorban nyomni a gázt és csúszkálni nem ugyanaz, mint él?ben. Szerencsére ment a dolog és nagyon élveztem. Remélem lesz még részem hasonló élményekben.
SIMCO :: Sim Maniac Company SIMCO :: Online Szimulátoros Közösség
