Most a "caster"-ről vagy a "Toe-in"-ről beszéltek? Addig fogjátok csavargatni a kereketeket horizontálisan és vertikálisan, míg végül búgó csiga lesz belőle
Speciál az én kerékdőlés, összetartás és keréknyomás beállításomat még Emerico sem értette a Porsche bajnokságban.
Az az igazság hogy ezen részét az autónak nem lehet 1 leírás alapján állítani, mert teljesen más kell az első- vagy hátsókerék meghajtásúakhoz és teljesen más kell a forma vagy széria autókhoz.
A kerékdőlésnél azt is figyelembe kell venni, hányszor kell fékezni, hány kigyorsítás van, mennyire erősen kell fékezni, tehát pálya karakterisztikájától függ 50%-ban. Ezután nagyon fontos, hogy melyik kerék a meghajtott kerék, mert erre kell állítani nagyobb futófelületet, mert hiába fekszi az utat, mint egy csinos nő az ágyat, egész egyszerűen elvész a semmibe a nyomaték, az erő kigyorsításkor, mert a meghajtott kerék pl. elől van, ahová olyan bandzsa kereket állítotok, hogy alapból sem fekszik rendesen, no és hát hátra megy a súly, így kipörög. Ez ellentétes egy hátsókerekes, lassításnál. Ugye ehhez kell beállítani a lengéscsillapítókat.
Tehát csak azon gondolkozni hogy mennyire kell bedönteni a kerekeket, illetve mennyire tartson össze vagy szét....fél igazság.
Alap esetben első dőlésnél az a jó, minél jobban marja az aszfaltot a gumi, így jobb fordulás, de csökken a tapadás, ez ugyan így jellemző a hátsóra is. Minél kisebb a sőlés a hajtott keréken, annál jobban tudja az erőt az aszfaltra közvetíteni a gumi. Ezért alap, hogy elől mindig jobban dől a kerék. De nem lehet ugyan azt a beállítást használni egy első vagy hátsó kerekeshez, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Pl. egy szériás autónál sokkal nagyobb a "libikóka elv" (ez szabad fordítás

, amely a fékezés-gázadás közti állapotokat jelenti, a kanyarodásról ne is beszéljünk; semmint egy formula autónál. Széria autónál még a különböző sasszék típusai is módosítják ezt a hatást.
Kerékösszetartásnál, nyílván az a jó, hogy ha minél jobban összetart (-) az első kerék, így jobban reagál a kanyarok bejáratánál, és a kanyarban, de kijáratnál elmegy az eleje, azaz nehéz irányba visszaállítani; ehhez kell hangolni a hátsót, mert ez meg pont a bejártnál és a kigyorsításnál is fontos. Tételezzük fel hogy ez a hajtott kerék, akkor viszont, nagyobb (+) hátsó "szét"tartásnál, nem fog gázadásra annyira jól fordulni, de sokkal stabilabb lesz az autó hátulja. Minél kevesebb a kanyar, vagy minél kevesebb a visszafordító, éles kanyar, annál inkább egyenesbe kell állítani, mert így az egyenesekben sokkal kezelhetőbb az autó. Minél inkább összébb tart a kerék, annál nagyobb a kerék melegedése, kopása.
Egyszerűbben, képzelj el egy új, friss radír gumit. Hogyan tudsz fele radírozni? Hát, nem úgy ha lapjára állítod, de úgy nem is kopik. Hát ez jellemző a kerék kopásra is. NEM lehet ezt csak úgy, "ide tekerem, meg oda, mert azt mondták", beállítani. Autó típus, pálya típus és vezetési technika függő.
Alapelveket elég megérteni és utána teszt.
Camber elől : jobb fordulás, nagyobb oldalcsúszás
Camber hátul: jobb fordulás, instabilitás hátul
Camber hajtott kerék: nagyobb kipörgés ha túl magas.
Toe-in elől: kanyarbejárati és kanyarbeli túlkormányozottság
Toe-in hátul: egyenesbeli és kigyorsítási stabilitás
Értékek magasak, nagyobb oldalirányú csúszás, nagyobb kerékkopás, viszont fordulékonyabb és idegesebb autó
Értékek alacsonyak, nagyobb oldalirányú tapadás, alacsonyabb kerékkopás, alacsonyabb hőmérséklet a gumiköpenyen, viszont lomhább kanyarodás, öreges vezethetőség
Én ezeket az elveket követem, ahogyan nem tudom használni Bika leírását, mert szerintem sok eleme pont hogy az ellentéte, lehet ő sem tudná az én leírásomat használni, amely teljesen más. Enyém lpésről lépésre 22 teszt lépést tartalmaz, és mire a Toe-in-hez jutok, addig már 10 dolgot állítottam.